Sötétség zubog a balkonon

Utcára bandzsítanak a golyónyomok

Egy szobor feje barackot kapott

Por napfürdőzik a vascirádákon

Csúszdák vágynak végre egymás ölelni

Bájos társaság csábítgat nyájtudatlanságban

szivárnyán nyújtózott végre el a csillagokig.

Megégett fák nyöszörögnek a nap infravörösében.

Sörök melegszenek reggel, dideregve.

Egy fürdőző csónakon a Nap rajtaütött.

Bújkálsz mögöttem, mint az árnyék

és én használt emlékeinken rágódom.

Azt érzem öreg vagyok, viccetlen mégis bohóc.

Üres székek egy sörhordó körül.

Kutya, akit kizártak, ne egyen halott csontokat.

Koszos utcagyerek szebb jövőről álmodozva.

Mármint az álmunk! Az van!

Te csak nevetsz, nevetsz rajtam.